Szabolcs, tiszamenti kisközség, 102 házzal és 632, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája van,
távirója és vasúti állomása Rakamaz. E község hajdan nevezetes hely volt s már a honfoglalás
korában fennállott várától vette nevét a vármegye is. 1332-ben a pápai tizedlajstromokban "Zobolcs"
(Zobolch) néven szerepel. 1431-ből az egykorú oklevelek szt. Mihály arkangyal tiszteletére szentelt
templomáról emlékeznek meg. Ugyanakkor vámszedő hely is volt.
Híres földvárának eredetét a
szájhagyomány Szabolcs vezérnek tulajdonítja ugyan, de építési módja sokkal régibb időkre vall. E
várban hajdan több fejedelem megfordult. 1092-ben I. László király is itt tartott zsinatot. A hatalmas földvár egyik oldalán most a
szabolcsi szőlőbirtokosok kitűnően kezelt szőlőskertjei terülnek el, belseje pedig a temetőt foglalja
magában.
A vár elején, a magas földhányás tetején, a honnan remek kilátás nyílik Tokaj vidékére,
millennáris emlékoszlopot állítottak fel Szabolcs vezér emlékére.
A községnek 1438-ban a Báthoryak
voltak a földesurai, 1440-ben a Ronyvaiak, 1453-ban kisfaludi Fuló Mihály alispán és a Várdayak,
1471-ben a Semseyek, 1476-ban pedig már a Kállayak a község birtokosai, míg a XVIII. század
második és a XIX. sz. első felében a Boronkay, Dobozy, Mudrány, Gúthy, Pethi, Szemere, Tőrös és
Vattay családok. A faluban levi ev. ref. templom nagyon régi és építési ideje ismeretlen. A
községhez tartozik Kisfaludpuszta is, melyet már egy 1367-iki oklevél említ.